Szűts Zoltán
A hypertext
**************************************************
|
|
|
|
|
XIV. A SZERTEÁGAZÓ ÖSVÉNYEK KERTJE – „végtelenül nagynak képzeltem el, nem nyolcszögletű
kioszkokkal és visszatérő ösvényekkel, hanem folyamokkal, tartományokkal
és királyságokkal.”[1] Kétségkívül a hypertext egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy
szerteágazik, és ezáltal időnként bonyolulttá, akár követhetetlenné is
válik. Olyan lesz, mint egy labirintus
(legyen az parányi, óriási, modern, vagy ősi, nem számít), amelyből,
mindinkább belemerülve a szövegbe egyre nehezebb lesz kijutni. Meg lehet-e
állítani az időt ebben a labirintusban, és a szöveg síkjából kiemelkedve
számunkra tetszőleges helyen landolni? Iszonyatos kettősség
jellemzi ez a labirintust, hisz bárhová el lehet jutni, de többnyire mások
által vágott utakon. Borges Szerteágazó
ösvények kertjében Cuj Pen labirintust épít, és mindenki meg van
győződve, hogy valamelyik kiterjedt birtokán teszi ezt, hisz ez a
megszokott. A gyakorlott olvasónak itt beugorhat a Bábeli könyvtár, és már sejti is a választ, könyvtárat, vagyis
egy teljes könyvet épít, a teljes történetet. A műből
való idézetet a hypertext képes életre kelteni: Minden regényben, mikor valaki válaszút elé kerül, az egyik utat
választja, a többit mellőzi; Cuj Pen úgyszólván kibogozhatatlan
regényében az összeset választja. Ezen a módon különböző jövőket,
különböző időket teremt, ezek ismét szaporodnak és szerteágaznak.[2] Az összes ilyen út (ág) azonban egyirányú, a szöveg szerint
folyamatosan tovább kell haladnunk, további kereszteződésekig. Azonban létezik
egy módja a hypertexnek, hogy kilépjünk a szövegből, bármely ponton
elhagyjuk annak a síkját, és annak a törvényeinek (vonzásának) ellentmondjunk
a vissza (back) funkció
segítségével. Ilyenkor az
előző kereszteződésnél találjuk magunkat, de korlátlanul vonulhatunk vissza.
Ennek a használata azonban szövegenkívüliséggel jár, s mindenképpen tiszteletlenség a szöveggel szemben. |
|
|
|
|